39. - Szent a béke.:$

*Zayn szemszög*

 Kocsiba ültem és haza vettem az irányt…

Mikor hazaértem minden úgy volt ahogy hagytam. A telefonomat felvettem a földről nem lett baja, még működött miután összeraktam..Nem volt túl jó kedvem ezért gondoltam alszom egyet. Így hát felmentem a hálóba és befeküdte az ágyamban…Amy illata még érződött a párnákon, egyszerűen minden pillanatban éreztem hiányát. Ezért felkeltem és le mentem a nappaliba. Leültem a kanapéra és bámultam magam elé.

*Amy szemszög*

Ültem továbbra is a földön mikor megszólalt a telefonom. Deby volt.

- Sziia akkor ma jöttök nem? – kérdezte.

- Nem,legalább is én nem. – mondtam gyenge és csendes hangomon.

- Amy??Mi történ sírtál? – kérdezte

- Nem..dehogy..

- Amy…ismerlek már..mi történt? Átmenjek?

- Nem nem kell maradj csak Harryvel.

- Még mindig ne mondtad el,hogy mi történt..

- Össze vesztem Zaynel…

- Najó, így sokat nem tudok meg…5 perc és ott vagyok, és nem érdekel ha tetszik ha nem én megyek. Sziia. -  mondta és letette a telefont.. Feltápászkodtam és lecsoszogtam a nappaliba, láttam ott van még a teám ezért elvettem és el indultam vissza a szobámba de kopogtak ezért  megfordultam és ajtót nyitottam. Deby volt. Ahogy kinyitottam az ajtót meg ölelt és meg puszilt.

- Jól vagy ? – kérdezte.

- Nem….- válaszoltam.

- Na most szépen el mesélsz mindent. – mondta miközben becsukta maga után az ajtót.

- Gyere fel a szobámba, ott jobb. – mondtam és felcsoszogtunk a szobámba. Felmentünk és elmeséltem mi történt. Aztán mennie kellet mert Harry hívta. Jól esett,hogy foglalkozik velem. Miután elment akkor le is feküdtem hamar el aludtam.

*másnap*

*Zayn szemszög*

A kanapén aludtam el..elég kényelmetlen volt mert arra ébredtem hogy nem érzem a lábaim. Feltápászkodtam a kanapéról egyedül, hiányzott Amy mellőlem. Letusoltam és át öltöztem. Épp enni akartam valamit mikor kopogtak. Liam volt az.

- Helló. Jól vagy haver? Hallottam mi történt – mondta

- Szia Liam! Gyere beljebb..Amúgy nem, nem vagyok jól. Nagyon hiányzik. –mondtam és közben bejött Liam becsuktam az ajtót utána majd leültünk a kanapéra.

- Nem is próbáltad elmagyarázni? – kérdezte

- De, de nem nagyon hitte el…

- Mire vársz? Ne add fel! Gyere megyek veled ! – mondta és felhúzott a kanapéról majd kiráncigált a kocsijáig. Beültünk és tényleg  nem viccelt Amy háza előtt álltunk meg.

- Na gyerünk! – mondta és kiszállt a kocsiból követtem őt és én is kiszálltam.

- Kihívom Amy-t te addig maradj itt a kocsinál. – mondta és el is ment, hamar ajtót nyitottak neki. Majd be ment a házba olyan 5-1O percre rá megérkezett Amyvel.

- Én most magatokra hagylak beszéljétek meg. –mondta Liam majd beült a kocsiba és elment.

* Amy szemszög*

Tudhattam volna,hogy Zayn is itt van mert másképp nem lett volna olyan fontos pont a ház előtt beszélnünk… Zaynnel maradtam csak ketten, egy ideig csend volt és kerültük egymás tekintetét..majd Zayn szólalt meg.

- Amy?

- Úgy hívnak…

- Kérlek higgy nekem! Nincs abszolút semmi közöm Perriehez…

- Ó igen…ez olyan mintha sms- eznék Taylorral arról,hogy mikor találkozunk, de még sincs közünk egy máshoz. – mondtam.

- Ez nem igaz.

- De az.

- De nem! Én szeretlek sosem csinálnák ilyet.

- Ó igen? Szóval szeretsz? Bizonyítsd be! – mondtam és abban a pillanatban,ahogy kimondtam ezt megcsókolt, csókolózni kezdtünk.

- Ez elég meggyőző volt ? – kérdezte csók után.

- Talán. – mondtam a szemöldököm vonogatva,majd mind ketten föl nevettünk.

Zayn átölelt és megpuszilta a homlokom. Majd bementünk a házba, hozzám. Váratlan meglepetés várt ránk….