38.rész. - Perrie?!

*Zayn szemszög*

Mind ketten megijedtünk. Majd a telefonom után nyúltam. Harry volt.

- Gratulálok! Sikeresen szívinfarktust okoztál! –mondtam ahogy felvettem a telefont

- Már megint? – kérdezte nevetve

- Igen már megint!  - mondtam és én is nevetni kezdtem.

- Ma mit csinálsz? Rég nem voltunk együtt,úgy együtt együtt gondoltam eljössz te és Amy. Mindenki jön. Még Josh és Bella is. – mondta. Majd gyorsan rákérdeztem Amyre hogy ő mit mond.

- Persze, mehetünk. De mikor? – kérdeztem

- Hát olyan este 7-8 fele. De még beszélünk. Most le kell tennem. Csá. – mondta Harry és letette a telefont. letettem a telefonomat a földre,majd vissza vettük az előbbi össze bújós pózt a kanapén. Csend volt. Majd Amy törte meg a csendet:

- Zayn? – kérdezte halkan aranyos hangján.

- Igen? – kérdeztem vissza.

*Amy szemszög*

Épp el akartam kezdeni a mondani valóm. Mikor Zayn üzenetet kapott. Feltápászkodtam és elvettem Zayn telefonját. Mikor láttam,hogy Perrie írt neki, már rosszra gondoltam. Az üzenetben ez állt:

„ Figyelj vagy találkozunk ma vagy velem befejezted! „

Dühös lettem, a kanapéra dobtam a telefonját és kiabálni kezdtem vele.

- JÓLVAN ZAYN! MENJÉL TALÁLKOZZ PERRIEVEL MERT ÉPP A 2.CSAJOD DOBNI AKAR.

- Mi miről beszélsz? – kérdezte Zayn és fel állt.

- VELEM EZ NEM MEGY ZAYN! – kiáltottam továbbra is.

- Nyugodj meg! Biztos valamit félre értesz! – mondta majd közeledett felém és meg akart csókolni de el löktem magamtól.

- Felfordul a gyomrom. És most épp mikor….áhhh tudhattam volna! – kiabáltam de már kevésbé annyira hangosan.

- Amy! Amy!,Kicsim hová mész? Állj meg, ez az üzenet nem az aminek látszik! – szólt utánam, de nem érdekelt, elmentem és becsaptam az ajtót. Könnyes szemeimmel hazafele vettem az irányt…

*Zayn szemszög*

Mikor Amy elment, a gyűlölet és az utálat ellenem és a környezetemre felgyűlt bennem. Fogtam a telefonom és egyszerűen a falhoz vágtam. Nem érdekelt, semmi. Tudtam,hogy ezek után már nagyon kevés eséllyel lesz minden a régi. Amy már nem fog megbocsájtani nekem. Kopogtak. Kisseb nagyobb reménnyel ajtót nyitottam…Perrie volt.

- TE MEG MIT KERESEL ITT? – kiabáltam vele

- Nyugi Zayn! – mondta irritáló hangján.

- FELFORDÚL A GYOMROM TŐLED! TUDTAD IGAZ? TUDTAD!! – kiabáltam még mindig

- Mit? Azt hogy a kis k*rvád elolvassa az üzenetem? Csak szín igazság Zayn.

- NE MERÉSZELD AMYT A SZÁDRA VENNI! – kiabáltam és a kezem emeltem de megálltam, tudtam hogy hülye ötlet lenne. Ezért mérgembe a falba ütöttem vagy 4-szer. Nem bírtam már…A falnak dőltem és lecsúsztam a földre.

- Nyugi Zaynbaba nem kell sok idő,hogy rájöjj amit kerestél az nem egy kislány. Hanem egy nő. Mint én. – próbált megpuszilni de ellöktem.

- Na jó. Most húzz el innen!

- Zayn még megbánod te

- AZTMODTAM HÚZZ EL INENN A P*CSÁBA! – kiabáltam

- Majd ha rájössz hívjál fel. De annyit mondok a szerződésnek annyi!

- SZAROK A SZERZŐDÉSEDRE ÉS RÁD! – kiabáltam utolsó erőmből. Nem bírtam azt a tudatot,hogy az egész egy olyan miatt mint Perrie veszett a semmivé pár perc alatt. Aligha rendbe jön minden. Ott ültem a földön majd nagy nehezen feltápászkodtam,hogy elvegyem a kocsi kulcsot. Kocsiba ültem és el indultam Amy felé.

*Amy szemszög*

Otthon még nem volt senki ezért a lépcsőn ültem és sírtam. Nagyon szerettem Zaynt. De a tudat,hogy ő egy híresség bármikor lecserélhet egy jobbra mindig is ott volt, tudtam ,hogy egyszer befog következni…de arról nem számoltam,hogy ennyire fájni fog. Majd egy autó parkolt a ház elé...anya kocsija volt. Ide szaladt hozzám és ölelgetni kezdett.

- Kicsim mi lett? – kérdezte és a hajamba puszilt. Én csak szipogtam tovább.

- Gyere,gyere menjünk be! – mondta és felsegített. Bementünk a nappaliba.

Én leültem ő meg elment a konyhába majd egy csésze teával érkezett meg. A kezembe akarta adni, de nem fogadtam el. Ő letette elém. Én még csak könnyeztem.

- Akkor elmeséled mi is történt? – kérdezte anya és kivette a hajam a szememből.

- Mindegy! – mondtam és felmentem a szobámba. Sajnáltam,hogy csak úgy ott hagytam anyát, de nem akartam ott nyálazni neki. Felmentem a szobámba és bezárkóztam.  Az ágyon ültem szipogtam és néztem elém a semmibe. Mikor hirtelen az asztalomon megláttam egy képet Zaynről. Eldobtam a szoba másik végére.

Kopogtak.

- Kicsim valaki beszélni szeretne veled. – mondta anya.

- Amy! Hadd beszéljük meg a dolgokat! – mondta Zayn. Imádtam a hangját. Ahogyan beszélt, a szemeit és mindent benne. De nem akartam senkinél se második lenni.

- Nincs miről beszélnünk ! – mondtam vissza.

- Szeretlek! –mondta

- És azt hiszed ezzel mindent megoldasz? Hogy idejössz és itt jó pofizol?! - kérdeztem és leültem a földre és háttal az ajtónak dőltem.

- Kisé nagy a különbség az érzések között és a jó pofizás közt nem gondolod? – kérdezte, majd hallottam hogy ő is leül és nekidől az ajtónak.

- Csak annyit kérek menj most el ! Menj Perriehez elégítsd ki! Legyetek boldogak ! Én nem állok utadba. – mondtam és megint elfogott a sírás.

- Nincs semmi köztünk!!!! Csak  közös dalt akartunk……te sírsz?

- Nem.. De te még mindig itt vagy??

*Zayn szemszög*

- Higgy nekem! – mondtam majd lassan felálltam és lesétáltam.

- Na? – kérdezte Amy anyukája, Evan

- Semmi. Nagyon makacs. De imádom őt. – mondtam.  Evan csak mosolygott.  Indultam is…

- Zayn! Szorítok neked! – szólt utánam Evan. Megfordultam és elmosolyodtam. Jól esett,hogy Amy anyukája szorít nekem. Kocsiba ültem és haza vettem az irányt…