2.rész-A fiúk

Amy szemszöge:

Amikor felmentünk, mind a hármunknak legyökerezett a lába. Mikor az 1D-t láttuk szaladni a csúszda felé,ahhoz csúszdához amelyiken mi voltunk.

-Feltünő menteseknek kell lennünk!- mondtam komolyan.

-De most mééért?- kérdezték kórusba

-Mert az elijesztené őket- mondtam mikor nagy levegőt vettem,mert Harry csúszott le előttem. Amikor Lou udvariasan meghajolt előttünk és ezt mondta:

-Csak utánatok, hölgyeim.

-Köszönjük kedvességét uram. – válaszoltam elpirulva, majd meghajoltunk mi is. És lecsúsztunk egymás után. Mikor leértünk nagyot csobbant a víz és a medence szélén ülő Zaynt lespricceltük. Látszott rajta, hogy nem tetszett ez.

-Bocsi, Zayn.- mondtam gyerekes hangon

-Semmi gon… -akadt el. majd folytatta.: -Elnézést de megtudhatnám a neved?-mondta aranyos hangján.

-A nevem Amy, ők pedig a legjobb barátnőim Jessie és Deby.-mondtam. Majd kiszálltunk és elmentünk napozni. Egész végig a medencében hülyéskedő fiúkat bámultuk. Majd egyszer felénk intettek,hogy menjünk be. Jessie és Deby elindultak én is indulni akartam de hirtelen nagyon rossz közérzetem lett ezért ugyéreztem hazakell mennem.Írtam egy sms-t Jessienek és hazamentem.

*Jessie szemszöge*

Mikor a srácok odahívtak, nagyon nagy boldogság töltött el. Debyvel bombát ugrottunk,hogy minél látványosabb legyen a bemenetelünk.:D

Mikor oda értünk beszélgetni kezdtünk. Mikor Zayn rámkérdezett:

-Amy hova lett?

-Miről beszélsz hát ott va…- akadt el a hangom mikor megfordultam és láttam hogy nincs ott. Majd Deby folytatta:

-Ne haragudjatok de most mennünk kell- mondta. És siettünk ki a medencéből. Felöltöztünk és elindultunk. Az autóba Deby telefonja szólalt meg. Az anyukája volt. Azzal hívta hogy vendégeik vannak…

-Haza kell menned?- kérdeztem

-Igen.. de majd holnap találkozunk- mondta

-Várj haza viszlek. - mondtam. Hazavittem hát Debyt. Már 7 óra volt nem akartam zavarni Amyt így hazamentem és felhívtam:

-Amy jólvagy? -kérdeztem

-Igen persze már semmi gond! Ne haragudjatok, hogy ott hagytalak benneteket!

-Semmi baj de szólhattál volna.- mondtam

-Hagytam sms-t.

-Tényleg? Nem láttam.

-Holnap megyünk dolgozni nem?- kérdeztem

-Igen persze.

-Egyébként, miért mentél haza, mi  lett? -kérdeztem aggódva

-Csak közérzet…

-Értem, remélem jobban vagy már, de most le kell tennem, készülnöm kell a holnapra.

-Már jobban vagyok. Oké, Sziia.- mondta megszokott aranyos hangján.

-Sziia.- tettem le a telefont. És elmentem letusoltam, és lefeküdtem az ágyamba, alig tudtam aludni mind a srácok voltak a fejemben. Aztán nehezen elaludtam…