Alexa megtörte a csendet.:
- Jól vagy? Hallottam mi történt…
- Persze nincs semmi baj…
- Biztos?- kérdezte aranyos hangon
- Persze, köszi,kedves vagy-mondtam mosolyogva. Mikor
Jessiék nyitottak be a házba nevetve. Kicsit megszeppenve…úgy látszik csak én
tudtam Alexáról
- Sziasztok. Ő itt Alexa. Niall barátnője. - álltam fel.
- Sziasztok. - mondta Alexa
- Hello, én Jess vagyok ő meg Deby..
- Sziia. - mondta aranyos mosolyával Deby
- Hoztunk egy jó filmet,megnézzük?- kérdezte Jess.
- Persze,mért ne?- mondtam neki miközben leültünk és
kezdődött is a film.
* Taylor szemszöge*
Totál kétségbe esett voltam,éreztem a szívem ketté hasad
Amy hiánya miatt. Sírni kezdtem… Aztán erőt vettem magamon és újra átmentem
Amyhez…Kocsiba ültem, 3 perc ott voltam. Kiszálltam,a szívem már egyre
hevesebben vert. Az ajtóhoz értem a kezem remegni kezdett, így hát elég furcsa
kopogás volt. Nagyot nyeltem mert léptet hallottam. Kinyílt az ajtó…egy lány
volt.
- Amy itthon van? –
kérdeztem meglepően vékony hangon majd megint nagyot nyeltem.
- Persze mindjárt jön. - mondta a lány, de most mintha a
másodpercek évek lettek volna, a külvilágot nem érzékeltem…a szívem dobogását
hallottam csak…Mikor megjött Amy, boldognak tűnt…de mégsem volt ellenséges
velem. Kilépett az ajtón és becsukta maga után.
- Mit szeretnél?- kérdezte
- Téged…
- Sajnálom…tudod jól mi a véleményem
- Tedd a kezed a mellkasomra- mondtam -..érezd mit érzek? -
és oda tette a kezét, szemei könnyesek lettek. Le is folyt az arcán egy,de
letöröltem…
- Csak ennyit akartam -
mondtam és megfordultam és a
kocsihoz mentem…
- Taylor?- kérdezett utánam. Ebben a pillanatban furcsa
érzések kavarogtak bennem. Megfordultam és ránéztem.
- Legyünk barátok!- majd közelebb jött.
- Tedd most te a kezed a mellkasomra. – rátettem - Érzed?
- Érzem. – feleltem
- Látod, ez az amit csak te érzel! –mondta majd arcon
puszil. Éreztem,hogy vagy 20x körbe tudnám futni a házat megállás nélkül.
Miután megpuszilt visszament a házba én meg hazamentem….
*Amy szemszöge*
Miután Taylor elment, újra kimentem az ajtó elé, leültem és
sírni kezdtem. Tudomást sem vettem a körülöttem történő dolgokról… Mikor csak
egy hang szólt hozzám…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése