28.rész.- Csak mi ketten..:)

Zayn jött ki hozzám. Leült a hátam mögé és megölelt. Jól esett,hogy tudom mellettem van. Szorosan ölelt meg és ezt súgta a fülembe:

- Sajnálom,hogy miattam ilyen nehézkes lett az életed és mindenkivel összevesztél, hogy megváltoztattalak. Nem ezt akartam, szeretlek téged és nem akarom,hogy más legyél…és ha én vagyok az oka az egésznek kisétálok az életedből, ha akarod. Iszonyat nehéz lesz de ha te boldogabb leszel túl élem valahogy. - a hangjából kivéve fájt neki minden egyes szó, mert tudta bármikor elhagyhatom, bármikor elrepülök a szerelmi „fészkünkből”.

- Nincs mit sajnálnod nem a te hibád. Nem változtam meg és nem vesztem össze mindenkivel csak Adammal és legfőként nem akarom,hogy távozz az életemből,mert te is a része vagy. – mondtam majd megfordultam és a szemébe néztem. Csak néztük egymást némán, nem volt se csók se beszéd.

- Bízol bennem?- törte meg a csendet Zayn

- Persze, miért kérded? – de nem válaszolt csak felhúzott a földről és a kezemtő fogva vezetett.

- Hová viszel?- kérdeztem miközben koslattam utána.

- Meglátod csak kövess. – mondta. Az utcánktól nem messze volt egy elhagyatott épület. A felé közeledtünk.

- Na ne! Ide nem megyek be! Amúgy is kezd sötétedni. – mondtam.

- Dehogynem! Be jössz, itt vagyok veled nem lesz semmi baj, megvédelek.

- *Chh* Nem azért mondtam mert félek…..

- Aha,aha. – na gyere. És bent is voltunk az épületbe. Sötét volt, de azért a lépcsőket láttuk. Felmentünk egész a tetejére. Mikor felértünk csodálatos látvány várt ránk.

*ez*

- Ez gyönyörű! – mondta miközben Zayn hátulról megölelt.

- Ide jöttem mikor legelőször összevesztünk. – mondta Zayn. Leültünk a földre hűvös volt, kezdtem fázni Zayn át adta s felsőjét pedig mondtam tartsa meg de végül ő győzött. Az ülésből később fekvés lett, a csillagokat néztük mikor….